2023 áprilisában Rita lendületesen lépett be az áTable ajtaján a presszójáért, két kutyával az oldalán, ahogy az tőle megszokott. Ott állt Imi. Gabács habozás nélkül kapott az alkalmon:
– Találkoztál már Imivel? Ő is csapattag.
Egy pillantás, és semmi dráma, semmi szikra – legalábbis kívülről úgy tűnt. A második alkalommal viszont már órákig dumáltak.
Pár hét múlva, egy laza beszélgetés közben – Marci társaságában – Imi csak úgy bedobta a „day drinking” ötletet. Rita ekkor csillogó szemekkel odafordult hozzá, kezet nyújtott, és vigyorogva így szólt:
– "Szia, Rita vagyok!"
Mintha ez eddig nem lett volna teljesen egyértelmű… De valahogy innen már nem volt visszaút. Onnantól kezdve a sztori közös lett. Mire feleszméltek, legjobb barátok lettek…
Orkánszél és hideg. Kutyasálban küzdöttük fel magunkat a kopárokra, Imi a negyedik kemó után nehéz légzéssel, fájdalmakkal – de megcsinálta, felmászott. Ott rám nézett: még két lábbal szerette volna megkérni a kezem. Letérdelt. Gondolkodás nélküli Igen lett a válasz.Igen! Igen! Igen! ... egymás után.